CubeTheMan 2009.04.17. 15:23

Pályamű 9.

The wind

A hideg és sós szél az arcomba csípett, ahogy hajómat a nyílt tenger még nyíltabb vizei felé kormányoztam és közben arra gondoltam, hogy én, ez a nem átlagos tizenhét (lassan tizennyolc, el ne felejtsetek felköszönteni) éves srác, mennyire is nem átlagos. De félre a tréfát, előre matrózaim, hiszen jöhet zátony, jéghegy, tengeri szörny, akármi vagy akárki más, ami az utunkba akarna állni, hogy hajónkat a nyílt tenger még nyíltabb vizek felé kormányzásában megakadályozza. Én itt vagyok és teszek ellene. Ez az én sorsom, (és nem kérem, hogy kövessetek, de persze örülök, ha jöttök velem egy darabon, vagy talán végig, ezen a viharos, de ugyanakkor csodálatos tengeri úton, az Életen) hogy kormányozzam kicsi hajómat és harcoljak a gonosz ellen.

És jól kormányzom a hajómat, ehhez kétség sem férhet. Beképzelt lennék, mikor ezt mondom? Nem vagyok az. Ez egoizmus. Ebbe most nem fogok belemenni, már kifejtettem az előző posztomban. Megyek és megetetem a péksüteményről elnevezett cicámat, és aztán buszozok vissza a koliba.

Captain by matin (kitalálta: Sophielight)

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

8 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.