2009.04.18. 19:09
Pályamű 11.
Mostanában ritkán írok, pedig lenne miről. Egy csomó új album jelent meg a közelmúltban, amiket kár lenne kritika nélkül hagyni, de sajnos vagy az egész napos döglés vagy maga a zenehallgatás miatt nincs időm bloggolni. Sokat kivesz az emberből a semmittevés, különben pedig mondtam már, hogy gyakorlatilag nincs életem.
Másrészt az estéim sem szabadok, hiszen megszűntem szingli lenni. Hozzá kell tennem, hogy amilyen szánalmas volt életem eddigi 20 éve, olyannak ígérkezik a folytatás is. Akik eddig jutottak nekem, csupa idióták voltak. Az egyik full passzívként 'udvarolt', a másik még szomorúbb volt, mint én, a harmadik már az első találkozón feleségül akart venni, satöbbi. Szomorú, hogy nekem mindig ilyenek jutnak. Erre most belefutok egy komplett idiótába. Leírhatnám, miket művel állandóan, de úgysem érdekel senkit, ezért inkább csak maradjunk ennyiben, és esetleg emlegessük gyakran Murphyt. Én is azt teszem.
Ha pedig mindez nem volna elég, ma történt valami a gépemen, amitől a torrent programok megdöglöttek rajta. Kész, vége, nem tudok zenét letölteni (meg filmet sem). Az életem így értelmét vesztette, de még nem dobom el magamtól. Max 1-2 nap. Egy format C: biztosan segítene, de előbb ki kell menekítenem azt a számtalan kincset, amit az eddigiek során felhalmoztam, ez pedig jó ideig eltarthat. Katasztrófa! Világvége!
Van azonban valami halvány reménysugár: oh Youtube, I love you so much! "Mihez kezdjek most?" â014 gondoltam nemrég (miután szánalmas sorsom miatt érzett rángógörcseim elmúltak, kibőgtem magtam, forró vizet engedtem a kádba, és kikészítettem egyébként ritkán használt borotvámat), és hogy összeszedjem magam, elmerültem kissé e videomegosztó világában. Merülgetek máskor is, de most semmi célja nem volt. Hihetetlen, hogy miket talál itt a gyanútlan ember, ahogy hihetetlen az is, hogy egy régebbi zene hallatán meg kellett állapítanom, eddigi zenei ismereteimet akár a kukába is hajíthatom. Björk, Amy és Tori máris ott kötött ki, hiszen ezek után ki hallgatna ilyen vackokat?
Az egészben az a legmeglepőbb, hogy az eddig oly hanyagolt, vacaknak tartott magyar felhozatal egyik remekművére bukkantam rá, ami ráadásul nem is egy mostani darab. Eddig ez hogyan kerülhette el a figyelmemet? Hiába, nagyapáink még értettek a zenéhez. Dinamit, Metró, Omega, Fonográf, és társaik, ezek az igazi darabok. De ez a mostani még ezeket felülmúlja. Micsoda ritmus, milyen hihetetlen énekhang, és ahogy a szöveg felülemelkedik a nevetséges világi témákon... Szerelem, gyengédség, romantika, piha! A rideg valóság, a csupasz anyagi lét kíméletlen kritikája szinte az ember agyába vág megdöbbentő tárgyilagosságával. A sziszegő géphang pedig korát megelőzve emeli be az ipari zajokat a zenébe. Zseniális! Nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy a Depeche Mode is a mi nagyjainktól 'lopott'. De hallgassuk meg, miről beszélek. El lesztek ájulva.
Amíg ezt hallgatom, talán átvészelem a torrenttelenség miatt rám váró újabb megpróbáltatásokat. Ez a helyzet megihletett, ezért írtam egy rövid dalszövegecskét is:
Oh, music's king
My heart is aching.
So many albums I have to rent,
Because tönkrement a gépemen a torrent.
LEQ by 979 (kitalálta: tamás)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tamás_81 · http://didimusz.freeblog.hu/ 2009.04.19. 00:13:20
Cūstōs 2009.04.19. 00:14:28
robertdani · http://robbiedani.tumblr.com 2009.04.19. 07:19:16
_Pablo_ 2009.04.19. 09:06:43
979 · http://www.solinthar.freeblog.hu 2009.04.19. 09:58:43