Nem eresztem hosszú lére a mostani bejegyzést, egy ülésre megírom. Nem úgy mint a beadandó anyagot, de nincs is jelentősége. Régóta gondolok arra, hogyan szabaduljak meg azoktól a cuccaimtól, amik rám hagyódtak. Roppant nagyeszű munkatárs(?)nőm biztos találna benne kedvére valót… Megkértem – a békülés jegyében - , hogy hozzon már egy adag almot a négylábúnak, mert mióta kitört a tavasz/nyár, folyton a szúnyogháló mellett lebzsel. Erre mit hozott? Hörcsögalátétet. Mivel munka után rögtön edzeni mentem, vittem magammal – majd jó lesz valamire. Az edző meg is jegyezte, hogy biztosan azért megyek olyan búvalbaszott arccal edzeni, mert az jár a fejemben, hogyan gyűrjem le a hörcsögöt. Pedig ha tudná… Minden feleslegesnek vélt cuccot nem fogok a lomtalanításkor levinni a gyűjtőhelyre, mert összevesznek rajta az újrahasznosítók. Így aztán sokfelé szaggatott agyam beindulni látszik. Nem az elfogyasztott felesnek köszönhetően, ennyi nem árthat meg.

Szóval aki ezen túl jön hozzám (látogató, buli, miegyéb), készüljön fel arra hogy legalább egy darabtól mentesít. Legyen az tányéralátét, megunt audio kazetta, horgolt kütyü vagy porcelán puttó. Most kell abbahagynom. Meg kell írnom azt, amit eddig mindig utsó (utáni) pillanatra hagytam. Talán nem kell kétszer olyan hosszút írni – s legközelebb megint így csinálok :).

979 by defalla (kitalálta: Pablo)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.